Mikor lettem visszavonhatatlanul szerelmes a tzatzikibe? Azt hiszem 1991-ben történt, az Olympus hegy lábánál, egy útszéli szállodában, ahol a megfáradt vándorokat igazi görög vacsorával várták. Mi meg, akik eleddig nem találkoztunk a helyi konyha sajátosságaival: elhűlten szemléltük a tányérokon heverő ételeket, a rengeteg olivaolaj alá bújtatott salátákat és a tzatzikit.
Nem mondom, hogy ez az élmény határozta meg az életemet, de azt hiszem itt kezdődött az eljegyződésem Görögországgal...
A legfinomabb tzatikit viszont Rodoszon ettem, egy tengerparti kisvendéglőbe, ahová képes lennék most is elzarándokolni egy kis kardhalért, salátáért és természetesen a tzatzikiért.
Tzatziki
2 tisztes kigyóuborka
5-6 gerezd fokhagyma
olivaolaj
1 nagy pohár tejföl
só
Az uborkát felszeletelem és a megpucolt fokhagymagerezdekkel egyetemben az aprítóba teszem. Felszecskáztatom a masinával, majd kézi erő igénybevételével kinyomom belőle a felesleges levet. Mikor kész, akkor elkeverem a tejföllel, sózom és lelkületemek megfelelő mennyiségű extra szűz olivával selymesen fényessé teszem.
Ha van rá lehetőség: egy nappal a tálalás előtt elkészítem és jól eldugom a hűtőben....hátha megéri a másnapot.
